Anyám most keserű

Anyám most keserű.
Nehezedik rá árva szeretet,
fekete csöndje tegnapi szavaknak.
Kezével fölvert álmot simogat,
nézése hallgat, mozdulatait
a süveghegyű nappalok befödték.

Én gyerekmagam hószínű óriását
idézem fényre,
vezesse most anyámat,
mert kötéllé vastagodtak a szálak,
és lépések nem koppannak,
és nincsen hír az elmaradt utakról.

Anyám most keserű.
Míg küszöbre vert meleget keres,
egykori fényes hajára zuhog
imák és káromlások fehér ütése.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.