Napjaim

1
Minden reggel érzem a
reménynek az illatát.
Meleg kávé ízében
fejtem meg az álmomat,
akár babonás bácsik és nénik.
A könyveimet kirabolom, ki-
sajátítom eszméiket,
majd kisajátítanak engem.

Ha legyilkolnak ellenségeim,
legyilkolom szeretteim.—
Ha legyilkolom ellenségeim,
legyilkolnak szeretteim.—
Művészi sport,
ahol sosincs dobogó.
Unom. Egyre fáradok.
Fáradnak egyre. Unják.

Anyám tettét ízlelgetem,
ahogy reggel a kávét.
Szép lassan kimunkálta
bennem a gyanakvást, mint egy
sziklában századok az üreget.

Így hát beszélgetek
a tücskökkel művészet-
történeti témákról,
vagy egy mustármagnyi
kővel vallásetikáról, esetleg
bringámmal szűk utcá-
kon át száguldok végzetem felé,
mit halhatatlan játszótérnek képzelek,
de mindig visszafordulok.

2
Az este mostanság gyomorbajos,
vagy tán csak lázadó;
akár postás egy nem várt borítékot,
hozza a véres, dörgő utcá-
kat.

Önkénnyel sem állok bele a zivatarba,
mit álarcos szelek hoznak.
Önként vagyok megfigyelő.
Fájdalmasan ösz-
szekoccannak a mosolygó fogak,
s várom, lefektessen az álom.

3
Az éjszaka lebeg a föld felett.
Elveszett egy napom megint.

2007






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.