Friss, tavaszi szél

Friss, tavaszi szél szárítja friss, tavaszi
nemjuteszembemiét,
mit oly gyakran áztatott az eső.
Arca olyan, mint kinek egyremegy minden,
mert csak e friss, tavaszi szél kócolja össze haját;
mert csak e friss, tavaszi szél cukkolja örökkön-örökké;
mert csak e friss, tavaszi szél dúdolja el a dalait.

Friss, tavaszi széltől lengenek a mosott ruhák.
Friss, tavaszi széltől.

Lányok mosolyognak rá az álmaiban, és lát
fényes öleléseket, mikor találkozik velük.—
Távozó estike illatukat szíve issza,
akár záport a föld.

„Önnek, friss, tavaszi szél, önnek nincsen szép mosolya.
Mint sötétfejű kutya, vagy mint sápadt, zavart siheder,
rohangál össze-vissza.
Nem is tudja hova, s miért fut.
Én imádom a törékeny, elbájoló bakfisokat,
oh, de maga elkergeti tőlem őket, friss, tavaszi szél.
Ön a szoknyájuk alá nyúl, én a szívüket kukucskálom.”
--biztosan ezt dörmögi (ez látszik az arcán).

Majd bűnbánóan, sietve hozzáteszi:
„Most elmenekülsz tőlem?
Nézd, friss, tavaszi szél, szimpatikus vagy,
mert megszárítod friss, tavaszi kezdemsejtenimimet,
mit eláztatott a sötétfejű kezdemelfelejtenimi,
mint lábamat a rühes, kóbor kutya,
mi mindig utamba téved.

Rokonszenvezek veled friss, tavaszi szél,
mert összekócolod hajamat;
mert cukkolsz örökkön-örökké.
Táplálom a vonzalmam irántad friss, tavaszi szél, mert
te legalább a dalaimat eldúdolod.
Szeretlek. Igaz, csak egyszerűen.
Mégiscsak valami, nem? Hé,
hallod? Szeretlek!—

Mondd, mi lesz veled, ha önmagadtól elmenekülsz?!”--

Minden csendessé válik, a ruhák lengése megszűnik.


2006






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.