Jelenpillanatban II.

I.
Ránk feszül a várakozás antarktiszi csendje,
Mint kinőtt hálókabát. Foszlott avarra perdülő
Júliusi szél játszótársait keresi egyre,
Míg felismeréssé szelídül benne a tény:
Szép, emberszagú csendben, magában él
Minden kérgesre cserzett gyönyörűség.
Idegenek mosolyogva integetnek feléd,
Mikor a hajnali csend lándzsája halántékod
Csontkupoláját péppé forgácsolva szívedet döfi át.
Vigyorogsz feléjük: Minden rendben.
Nincsen baj, csak látszólag heverek itt
Véremben fuldokolva. Jól vagyok, tényleg.
Nyugodtan mehettek tovább a dolgotokra,
Hisz vár reátok, a lusta vasárnap délutánok
Tompító, sörbe fulladt kábulata. Mikor
Egy lélek sem jár a tettek mezején…

II.
Ránk feszül a várakozás antarktiszi csendje,
Mint kinőtt hálókabát. Trópusi délutánokon
Sietve alszanak még egy kicsit az orchideák,
Mielőtt mérgük balzsam-illatát reánk bocsátanák.
Állig ér a kábulat álma, riasztó neszre se rezzen
A szem. Béke-hiénák, nyájba tömörülten ordasokra lesnek
Maszka-fesztiválok forgatagában, szédült idealistákra,
Fogyott-álmú nincstelenekre, kik láztól dadogva
Hősi múltat emlegetnek, s cserepes ajkukon átvérzik a szó.

Ránk feszül a várakozás antarktiszi csendje,
Mint kinőtt hálókabát. Másnak látszik minden,
Alszanak az orchideák.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.