Marianne (L. Cohen dalához.)

Hoztam egy szál virágot, Marianne!
Mohos erdőkből, mint akkor, ott,
hol meghaltunk a szerelembe,
és a holdfény a hajnalba sikoltott.
Most itt egy szál virág, Marianne!
Évente térek be,
várlak, csend van.
Magam szakítottam,
a virágod, Marianne!
Mióta? Még emlékszel?
Hány szálat hoztam? Már csokrok?
A kezünkben nincs az életünk,
csak a virágok,   Marianne!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.