Önéletrajz (jav.)

Szerencsés volt velem az Élet,
annyi mókáját kacagtam,
miközben minden örömöm
semmivé lett.
Nem fáradok, csak ötvenhárom év,
gyermekem már engem tanít,
volt két feleség.
Láttam a Világot, mit Hazám jelent,
évente költözök.
Sötétségből az Isten világosságra öklözött.
Állok, mint hajós arcán a borosta.

Pálcám nem nyújtom rovásra.  
Hegyekre nem megyek ágaskodni,
völgyben a forrás, abból iszom,
hajózni szükséges,
Duna-parton vár a csónakom!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.