Pitypangos napsugaras ház


mélyen repedezett kapu faerezete
             akár öregember arca évektől kifaragva
kérges keze alatt
     zöldesarany kilincsen a múlt is eltörött
naponta az erkélyről láttam
évszak színezte fák között elbújva
              az  „istenszömes” napsugár homlokú
  egyre töpörödő parasztházat
          falán mint idős asszony arcán
barna foltok
   emlékek pecsétje szaporodott
meghajlott bús gerendák alatt

a tetőről most kiabáló férfiak
az udvarra cserepeket dobálnak
tolató teherautó kerekei a fűben
épphogy kikerülnek
egy kikukucskáló
napsárga gyermekláncfüvet












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.