Pitypangos napsugaras ház
mélyen repedezett kapu faerezete
akár öregember arca évektől kifaragva
kérges keze alatt
zöldesarany kilincsen a múlt is eltörött
naponta az erkélyről láttam
évszak színezte fák között elbújva
az „istenszömes” napsugár homlokú
egyre töpörödő parasztházat
falán mint idős asszony arcán
barna foltok
emlékek pecsétje szaporodott
meghajlott bús gerendák alatt
a tetőről most kiabáló férfiak
az udvarra cserepeket dobálnak
tolató teherautó kerekei a fűben
épphogy kikerülnek
egy kikukucskáló
napsárga gyermekláncfüvet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
