Mû(vészet)

A homokot most vízzel öntjük fel,
gyúrjuk a sötét sarat, mint régen,
hógolyó-forma gömb a kezünkben,
rajzolunk rá vonalat – kontinenst:
kész is van a földgömb.

Rajta plüsskutyák ugatnak robot-
postást: ereiben szeszes olaj,
bűzös gépverejtékéből folyam
fakad. Ott úsznak a kacsák halott
gumitetemei.

Kék legóautóban zötykölődik
kirakati- meg töréstesztbábu
karcos teste. Lehet választani
tömörből meg átlátszóból, tabuk
itt már nincsenek.

Papírmasé fák a láthatáron,
felettük füstgéppel fújt szmogfelhők,
cukros energiaital zuhog
neonzöld rétre – készült műgyepből,
ételszínezékkel.

Balra ott az a betonrengeteg,
hol rozsdás bádogszatírt kerülgetsz,
vagy origami madarak szarnak
a válladra, dobd ki a műszálas
kínai pulcsit.

…Nézd csak, olyan lett, mint a művészet:
Olyan csinált, kitömött, átmázolt,
kézről levakarhatatlan izé,
vagy talán a rosszul ragozott vész.

Unom már. Eldobom a sárgömböt,
vállamra olajat, arcra púdert…
Bepárásodott az üvegszemed?
Itt a pulcsim ujja, majd letörlöm.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.