Hajnali esõ


Ki tudja hány nehéz sóhaj
páráját zokogja rám
ez a hajnal szülte eső?
Megannyi fohász, felhőkben
bolyongó ima,
most cseppekbe zárva a tájra
áttetsző vízfüggönyt sző,
mit a tétova szél néha elrángat,
s láthatom, ahogy ezüsttel festi
a vézna fákat, a felkelő nap
…és eszembe jutsz,
fogam az ajkamba harap.
Vörös fények égnek
remegő szempillám íriszemre zuhan,
sóhajom száll, összes imám ami van,
az utolsó felhő lába alatt
hozzád indul apám,
én még maradok itt e hanyatló hajnalon,
életem talán utolsó zátonyán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.