Bõrbukszám
Bőrbukszám redői utoljára simulnak ujjaimhoz.
Homlokomról izzadtságcsepp pecsételi a perceink,
mégis jött új a nap alatt, kiégett még egy kapcsolat.
Már nem susog redők fülébe ropogós ötezres,
sőt, rongyos ötszázas sem hajtja ölükre fejét.
Az apró sem csörög, csak néhány régi jó barát kopog,
melyből biztosan nem épül harmadik pillér,
három átkötött kalásznyi szerencsefillér…
Öngondoskodásom mégis bőrbukszámba rejlik,
egy tízezrest is megérhet szegény,
az árus sír, a vevő jó vásárt csinált,
a farmerzseb még utószor nyelhet egy nagyot,
talán még emészthet is, én meg karitatív vagyok.
Bőrbuksza úszott, farmerzseb eszik,
kérődzik, utószor öklendezik,
torkán csak csutka bájolog,
én megint csóró vagyok,
de legalább ő félholtan ismét
remekbeszabott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
