Négykézláb: mindig ebben a vérben,
kirúzsozva, meztelenül megállva
a rejtett gondolatok holdudvarában;
az eget kémlelő egyedüllétben,
visszavárni a véresre ízlelt
szavak dacos gomolygása után,
megkönnyebbülten, talpig könnyben
az eltávozott ihletet,
s közben azt súgni valamennyi
utadba eső tükörnek:
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
