János és Júlia

Gyermekmese, tanulság.
Hogyanisvolt a cukorház..
Úgytörtént, hogy biztosan,
Te kiskorodban hallottad.

Jancsi és a Juliska

Ráizgult a cukorra!
Orruk után loholva indultak el a vadonba..
S belépve az otthonba,
nem gondoltak a gonoszra.

- Cukorból a házacska, ehető a falacska!
örvendezett Jancsika..

- Az ám biza.. gyertek csak..
szólalt meg az édes hang:
én cukrász vagyok gyerekek,
ez a dolgom, ti meg egyetek

*

Azóta már János is és Júlia.
Felnőve a korukra
Falakat húznak a magasba
A vadont beteszik az albumba
Ez a dolgunk? - agyalnak..
Fejünkben szól az a sósabb hang:
Nem kár öröm ez? - ami elolvad..

Egy kislány, cukrot vesz a non-stopban
és teli kosárkájával, vígan indul neki a vadonnak..







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.