Nem ügy (János szerint)

Én szóltam előtte:
ez a csürhe itt, ha asszonya
fenekétől vadult is meg,
neki azért nem minden pasi jó.
Nekem amúgy nem lenne ügy,
bízza csak rám.
Úgysem az ő körei.
Nem tudom
korsóra, üvegre,
meghatározható ábrájú
sörmatricára,
mikre gondolhattam még,
pedig a nyelvemen volt.
Akkor elestem,
legalábbis ezt válaszoltam,
ha valaki kérdezett.

Fölszarvazva a földit,
-volt a közelben egy tó is-
gyökerek futottak
a part menti gyepen.
Vöröses, gyere ide, te ló,
ess át ezeken,
harapj a fűbe!
-üvöltötte
valami állat,
vagy azt bábozó árnyék,
valami szomorúfűz
szoknyája mögül.
Azt hihette, ő a Jani,
hiába ordítottam
én is a magamét,
hogy mennyire ki vagyok.

A többiek,
eljátszott lassúan,
mint a sáskák,
úgytűnt, fűről fűre jönnek.
Szemtelen duruzsolásuk
köpte be,
mit sáskák?
Idáig spuriztak.

Részeg az asszony-
mentegettem előttük is,-
az állat, aki már níccse,
aszonta szereti,
ez a filozófijája.
Elütve az időt,
neki ez jött be.

Koccintottunk.  
Ittak velem a kólára.

Még vigyorogtam,
vörös hajam alól sunyin,
mikor a fűre rájöttek,
csak én tudtam a kólát.
Szürkülni ezután kezdtem,
fogajim híjja áspisok
és gyöngyök.
Tán csak rizsáztam,
semmi nem igaz,
nem is jutottam szóhoz.

Visszacsillogta a tó,
ahogy a népek összevesztek.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.