Gyakori ritkaság



Ritkán féltem, de olyankor nagyon,
hogy elalszom és kigyullad a paplanom.
Ritkán szívtam, de olyankor sokat,
elnyújtózott sárgán tüdőmben,
kaparta torkomat.
Gyakorivá vált a ritka,
magam köré épített nikotinkalitka.
Gyakran akartam letenni,
de már nem volt mit tenni.
Minden levegővételemnél leskelődött az átok,
ahogyan nektek, sokatoknak is remeg a szátok,
ha nincs lehetőségetek arra a slukkra,
amivel lettünk saját kíváncsiskodásainknak rabja!
Irányítja napjainkat egy bűzösen füstölgő
papírba csomagolt dohánydarab
s, hogy tereken, épületekben, szabad vagy nem szabad
Kit érdekel!- így szól a rab.
Bár tizenhat éves lehetnék újra egy pillanatra
és lehetnék újra csúfolódásoknak  kiszolgáltatottja!
Gyáva vagy rágyújtani! – Bár újra hallanám!
Soha nem érne cigarettához a szám!

( Könnyű visszatekinteni és megbánni perceket,
  Nehéz az akkori percek hibáival leélni az életet! )






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.