Nedves táj romokkal, szoborral

Fehér kövek közt ő a kő-király,
zuhogó lomb közt álmélkodva áll,
nyüzsög a táj, a ribizkék körül,
átázott kecskék hosszú hada gyűl.

Nem idézi egyiptomi virág
hűs termei hallatlan illatát.
s odább, a józan legelők között
fehér pálmáit széttöri a köd.

Nem indul érte bűvös karnevál,
ki oly magányos, s hódolatra vár.
Álmai, mint az elhagyott kövek
idegen földön végigömlenek.

Régen legyezték fényes lótuszok,
vásárban él, és sokat megtudott,
s ki tudja, meddig nem cseréli el
palástját még a föld selymeivel.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kutatás (Bp, 2004)
Kiadó: Fekete Sas