Favágó meséje

Kemény fa áll az utamban,
Tán ezeréves..

Kemény fának odujában lakik ő
Már réges-régen..

Odulakó – így szólítják az erdőben,
De nem áll az szóba senkivel sem.

Pedig hangja az van!
Hisz néha énekelget..

S olyankor a madarak,
A fa ágaira üldögélnek..

A bagoly szerint a Világ elől bújt a fába,
Mert szégyene van, azt takarja oduháza.

A maci brummog – fene bánja
Nem eszi meg a mézem,

Jelentkezzen az, ki a kárát látja!

Réges-régen tán ezer éve..
Szól most egy hang érthetően,

Nem itt éltem.

Ember vagyok, ez a nevem.
De így, hogy most már egyedül,
Ez teljesen lényegtelen.

A Halált várom  - tekint felém
Az útjában lakva, s ő most végre ideért..

Hol volt? hol egy ember még nem holt,
Ez a történet már több ezer éves..

De a maci brummog – kit érdekel!
Most már meséld el végre a lényeget!

Kemény fa áll az utamba..








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.