Õsz utján
Az arany ágra nem akadt a köd,
csak szállt tovább a nagy csúcsok fölött,
könnyű hintóban, mint a krinolin
fodros utassal ringott maradin.
De a hegyek, mint nagy jelvény, acél
domborulatain siklik a szél.
A levegő és a hídak körül...
A táj úgylátszik néhol tömörül.
Síma bőrükkel még a gesztenyék
is megérzik az új ősz ütemét,
hogy topogunk csomópontok körül,
virágtalanul és idegenül.
Hogy elgörbül az onnanjött sugár,
és visszahull, miránk hiába vár,
mert vas vegyül élő szívünkbe is,
s a vékony ruha mirajtunk hamis.,
nem vinne tovább a sárga batár
mely egyik őszből másik őszbe jár.
.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kutatás (Bp, 2004)
Kiadó: Fekete Sas
