Most, amikor

Most, amikor a barátságunk végleg megszakadt,
és már semmilyen kapocs nincs közöttünk, végre
elmondhatom, hogy mit gondolok rólad.
Egykor úgy éreztem, ismerlek öröktől fogva.

Most fekete az ég, fekete betűkkel végig teleírva,
és házadban a félelem bérel csillagszobát.
Nézzük például a feljelentéseket. Olyan dolgokkal
vádoltál…
Bejártam az emlékezet múzeumait.
Párba állítottam a gyengét a gyengével, erőset
az erőssel. Félig beásott szobrok között, a félhomályban.
Van, aki idegenekkel kedves, de komisz a baráttal.

Kitaszítva Univerzumodból, titkos száműzöttként élek, mert
te mindent megtagadtál tőlem.
Jéghideg sugarak hullnak rám, ha látlak.
Nullánál is kevesebb, amit várhatok tőled.
Nincs sors. Nincs karma. Nincs semmi.
Már ha egyáltalán. Bármi is volna.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.