mondtam volna valami szépet, de akkor
mint a cukor olvadtak csenddé
számban a vallomások
bezárkózva maradtam azért, hogy ha lehet
ne nyissa rám senki a behegedt sebet
most meg mint ahogy bőröndjükbe csomagolják
az emléktárgyat
a soha vissza nem érkezők
viszek magammal én is a víz alá
a tüdőmben egy kis levegőt
