Elfogynak az álmok
Hány évet szenvedjen egy ember?
Hogy nirvánát zengjen a lélek?
És hány név szakadjon imába.
Mire utat nyit felénk a végzet?
És mond hány testet dönt rabságba még,
A kifulladt eszme hörgő kacagása?
S ha örökké alszol, elfogynak az álmok.
Idővel elfogynak az álmok.
Hányszor kell meghalni még,
Hogy arcunkba süssön a nap?
És miért hallgasson, ki néma csend,
Ha éneke virágba dönti a mezőt?
És miért nézzen, ki amúgy is vak,
Életek színeivel festett képet?
S ha örökké alszol, elfogynak az álmok.
Idővel elfogynak az álmok.
Hány világ dőljön romlásba még,
Mire testet ölt az értelem?
És hányszor robbantsuk bombával fel,
A megkövült eszmék templomát?
Nos, hát hányszor szavaljuk himnuszunk még,
Mire előtör szívedből a szabadság vágya?
Ha örökké alszol, elfogynak az álmok.
Idővel elfogynak az álmok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
