milyen végtelenül szomorú helyek
az irodai dohányzók
ferenc fel-le baktat miközben
némán eregeti a füstcsíkokat
az ismeretlen kollega
mellettem dönti a házfalát
szabályos időközönként
az energiaitalába kortyol
egyet és felváltva füstöt ereget
felettünk kiteregetve
a mosatlan szennyes az égre
a szürkeség
alatta téblábolva mi mintha
csak az elvesztegetett időt
készülnénk megsiratni
