Teremni kell
Úgy folyok át Rajtad,
mint fólián a vízcsepp
lassan, emésztve-
mint testeden
halad át az enyészet…
De lelkedre
feltapad minden
fontos emlék.
Nincsen itt szó lángról,
minek maradék hamváról
a szél gondoskodik festegetve.
Víz szól a mi szerelmünkből
záporos zongoraszóval
táncra hívni fel
az elásott magot.
Gyere hát, Kicsikém, táncolj-
elfolyik úgyis az élet.
Tapadjon össze a testünk,
szűrje át lelked a lelkünk.
Nevessünk, hogyha
itt már a
vég.
Nevessünk, mondván:
„Túléltünk
rég”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
