Kedvesem

Feküdj mellém a barna földre,
hunyd be a párolgó időt,
esküdj a gőgre, hajolj meg mélyen,
fuldokló királynőd előtt.

Igazgyöngy vagyok, fáradt kagyló könnye,
kiszáradt tétjén a filléres észnek,
pucér démonod bilincsbe törve
fekete sója egy lappangó egésznek.

Oltalmán szorongó puszták tengelyének
kuporgó ereim megszegem.
Majd kihűlt testem a Mindenségbe téved...
Nem adtam eleget, Kedvesem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.