Ufó

Az  Ufóbizottság egy bűnös egyedét a földre száműzte.
Sokáig vitatkoztak, majd így döntöttek:

- Kezd Te is úgy, mint az emberek!
a többit majd a végén..

A földre érkezvén ruhát szerzett és eledelt,
Sőt!! Még a reménnyel is bőségesen eltelt.

Letépte a virágokat, .. de szép!
Ellopta a madárszárnyat, mert
nehéz..

Főhősünk egy napon aztán így eszmélt fel:

- Nincsen semmi körülöttem..
se anyagcserém - lemerültem.

Kérdően az égre nézett,

- Most van hát a vége? A kezdetünknek..

S vagyok én a pont.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.