Ez nem bicska, fricska (közkívánatra, verses zsörtölõdõ)

Két arcom mögött vicsorít az állat
karma tépi, széthasítja lassan a mázat,
ami mögötte van,
attól én magam is félek,
a dokkon is képes harapni egy léket,
hol bezúdul a rosszindulat,
s mindez miért, pár giccses vers miatt?
Ami mostanra az „adatbázis fontos része”
hajdan rajta taposott egy szerki legényke,
ki azt hitte Ő a versek istene,
„Nem vers” mondta, csak fityfene.
Elhittem neki hisz bölcs, életútja van,
lehetne igaz akár a fiam,
de hát ő tanulta az irodalmat,
nem csak rázza a kis ujjat.
Bizony ez a dokk,
kioktató, (néha tahó) fantom arcok,
kiknek szent meggyőződése,
őket a tehetség hatalmasnak mérte.
  Tanítani csak szerényen lehet
nem kell magad alatt érezni a hegyet,
mert a távolságtól a lélek megfeszül,
taníts szemtől szembe, és főleg emberül!
….Ja, és adjátok vissza a verseimet!










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.