Reggeli fejfájás

Fény elől menekülve,
Szemem lefogja még,
Az előző este,
S a hajnali héven elnyom
Az állomások közti,
Koppanásig tartó,
Fejnehéz álom.
Leleplezett
Szökési kísérlet.
Ahogy egy bogár feje
Ütődik mindig
Ugyanabba az üvegbe.
Az idő törhetetlen ütemére
Utazom,
Álmokban zötykölődő potyautas.
A hurokba forduló végtelen úton.
A reggeli és esti otthont
Összeköti két hideg vas,
A napokra ütött lüktető abroncs.
S míg homlokom hűti a hideg ablak.
Kívül talán már kész a vázlat,
A hegyek gerincét a reggel megrajzolta,
De az ébredő tájat
Eltakarja
A sóhajokból
Üvegre szálló szürke pára.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.