Hatvan




Az idő idecsontosodott
szilánkjai a falakon
gyűlnek
(itt csak átzakatol,
hogy majd hússá
izmosodjon másvalahol)

Trágár diadalok hencegő
virágai:
a jelen ágyásából
marnak egy falatnyit
s barna mauzóleum
csendje nő
"it basztam az
oláh andit"

A szag súlyos, de tiszta.
Mintha ódon
osztálytermekké zsugorodna
az emlék öble, mintha
apály nyalná magába vissza,
a rovások gót kuszasága
az embert is beissza

Ártatlan dühvel lázadnak
kóválygó hangok...
"itt-ott"..."kinn-benn"...
a bögyös kis harangok.
Vár a terem. Befogadó jászol,
bendő-lelkű csarnok
ölére új idők
hordják csillogó sinen
a fényt, a színt -
s az itt megpihen és gyászol,
mert nem várja senki sem.


19:51 2009.02.07.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.