látogatás
úgy hívom kényszer
ő magát
nem ismerem
talán tehetetlennek hívja
naná hogy cinkosom
persze hogy teszek érte
ő rám
fájlalja a fogát
ráhúzódhat a szívre
nem látni bele
a versébe
a vesébe
homályos mint egy jóslat
de ez már az ő balja
főleg hogy baja lehet belőle
de ez már más idő
halászlevezik
hal van a ruháján
az állán
a kopást így nem látják
azt hiszi
pedig egyszer
a szélvédőjén is láttam
akkor már belőlem evett
azt gondoltam fáj a foga
ő a ruhám kérte
és kérdézett
olyat mint amiből a lé volt
aztán ruhát e mellé akasztotta
oda
ahol már a labdai sem röpködtek
azt mondta tudja a nevem
látta egy könnyem
lehet hogy olvasta
írhatta is
ketten voltunk
félig magamnál
az írhámat mentettem
neki harangoztak
szerintem alkonyodott
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
