Nyikolaj Glazkov, a léggömbgyáros

Nyikolaj Glazkov egy szót írt fel a borítóra: SZAMIZDAT.
Piros, kék, sárga és zöld luftballonokat préselt
a kötetébe,
kemény lufikat.

Nyikolaj Glazkov nem volt szomorú.
Megértette a korát.
Orra két oldalán már elmélyültek a ráncok,
le, a szájszeglete felé,
mint a sokat üvöltő,
harctéri katonáknak.

Tekintetéből nem sugárzott senki,
mert mindig csukva volt a szeme.

Nyikolaj Glazkov hős volt.
A szovjet nép hőse.
A szovjet nép persze leszarta őt,
maximum néha feljelentette,
ilyenkor elkapták, bezárták kicsit,
megverték,
aztán újra elengedték.

Mit akarunk mi Nyikolaj Glazkovtól?
Miért beszélünk Nyikolaj Glazkovról?
Ki ez a Nyikolaj Glazkov?
Persze megvannak az indokaink,
aki érti a versem,
az hallgat
és lecsukja szemeit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.