Szóbeszéd

taposómalomban a szóbeszéd nem tanakodik
beépül szervesen agymosott fejekbe rárakódik
kusza gondolatokra táncol az acél idegesség

húrjai fém mosogató agyoncsiszolt darabjai
sikálják a semmit mert csak az maradhatott
matat ott ezer kétkedés megannyi zagyvaság
az agy lassan feloszlatja önmagát újraszavaz
kétségbeesett reménység tángál múlt és jövő
kényszerképzetekből pereg a meszes vakolat

be a fejekbe leválik egy mészdarab feloldódik
a legátolt agyrész lassan lesz belőle agyrém
mely önmagában vigad önmaga diadala lesz







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.