Végh Tamás : Apa

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38598 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Debreczeny György: Ágh István most 85 én meg 65
Valyon László: A csók íze
Ketykó István: Elszállnak velem szárnyas angyalok
Egry Artúr: a számvetés
Szemerédi Izabella: a szabadság nem lehet szabadosság
Szemerédi Izabella: ellen-tét
Bauman Beatrix Bianka: Amputáció
P. Ábri Judit: csak hagyom
Gyurcsi - Zalán György: ötven év
Kiss-Teleki Rita: és azután
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 11 órája
Kiss-Teleki Rita 16 órája
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Debreczeny György 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Valyon László 3 napja
Czékmány Sándor 4 napja
Veres Mária 4 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Gyors & Gyilkos 6 napja
Zsolt Szakállas 6 napja
Sági Ferenc Dénes 6 napja
P. Ábri Judit 6 napja
Bartha György 6 napja
Csurgay Kristóf 7 napja
Zsigmond Eszter 9 napja
Albert Zsolt 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 4 órája
A fény nem publikus 18 órája
négysorosok 18 órája
Baltazar 22 órája
Sorrento 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
nélküled 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 4 napja
mix 4 napja
DOKK estek 5 napja
Gyurcsi 5 napja
Játék backstage 5 napja
Juli 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Apa



I.

Tegnap velünk volt még.
Mindegyikünkkel
külön fogott kezet.
Sóhajtva szólt, keveset.

Ma már csak a csend tapintható:
Reszkető hiánya tökéletes.

II.

Ennyi, fiú. Továbbmegyünk.
Görbülő kövek morzsolódnak
lassan ujjaink között
csend-zajosan.

Eggyé válunk az idővel
csodát hazudva magunknak
e korszerű döbbenetben.
Továbbmegyünk.

III.

Volt idő, hosszú, szeretetlen.
Akkor csak jelen voltunk
szótlanul egymás mellett.

Hamar elragyogott
az a néhány  
kegyelmi pillanat,
amikor feltételek,  
kényszerek nélkül
elfogadtuk egymást.

Magam vagyok most.
Szeretném, ha megáldanál.

IV.

Sikoltó visszadöbbenés,
hallgatag emlékezet:
Szerettél s nem feleltem.
Hiába szólnék. Távolodsz már.




Hiába látlak álmomban,
ahogyan a kivágott fa
törzsére dőlsz.
Öleled, hoznád be
az udvarra, a házba,
de nem bírod egyedül,
alig kapsz levegőt,
csak intesz nekem
türelmetlenül.
S én rohanok feléd:
Ismét itt vagy velünk!

V.

A hely, ahol dolgoztál, éltél,
persze megváltozott.
Ám mi mostanában azt is
fejlődésnek látjuk,
ha múltunk eltűnik nyomtalanul...

VI.

Csendes a temető.
Sírodnál mécsesünk
egyenes lánggal ég.
Istenem!
Miért nem segít
az emlékezés?!
Hova távolodsz, Apa?!

Súgd fülembe
utolsó tanácsod,
amit én, a makacs,
örök gyerek
végre megfogadnék.

Ma már tudom: ha némán is,
ha viszonzatlanul is,
ha fájdalmasan is,
de szerettél,
szerettél mérhetetlenül!

Tudtad előre:
Gyászában az ész
soha nem jut tovább  
közhelyeknél,
fekete-fehér-szürke
márvány sírköveknél.
Csak áll ostobán,
ha a szív-emlékezet
harangja utolsót kondul.

Míg élek,
szívem, agyam
emlékezik Rád.
Én nem feledek.









VII.

Azt mondtad mindig:
”Számíthatsz rá,
sarkadban jár folyton,
munkamániás.
Acél fénye villan
jéghideg éjszakán,
sohasem törik el
a kaszanyél.
Ne érjen váratlanul,
ha megtalál.
Készülj erre, míg élsz!”




VIII.

Elnézek a város felett,
elnézek a falu felett.
Morcos, sötét szelek hajtják
a decemberi égen
a tébolyult fellegeket.

Karácsony angyala
oson mellékutakon.
Egyedül jár,
csikorgó lépte visszhangzik
a hómarta domboldalon.
Társául szegődtem,
s most arra ballagunk,
ahol még nincsenek nyomok.

Fel, fel meredek utakon!
Régi templom árnya
a lámpafényben.
Előttünk keresztek,
mögöttünk az éj,
alattunk a házak.
Sírodon a csonka mécses
még mindig
egyenes lánggal ég.
Hova távolodsz, Apa?!

Karácsony angyala
eddig hallgatott.
Ám ebben a percben
gyermekkezét
vállamra téve így szólt:
„Veled marad mosolya,
életedben emléke rezdül,
de most el kell engedned Őt,
különben elsodor a fájdalom.”

Elnézek az utak felett,
hazaindulok.
Ma már senkivel
sem találkozom.

2000.január







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Börzsönyi Helikon, 2008.08.hó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-12-02 05:03   Új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2023-12-02 01:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella Reménytelen
2023-12-01 13:12   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2023-12-01 11:02   Napló: A fény nem publikus
2023-12-01 11:00   Napló: négysorosok
2023-12-01 10:40   Napló: A fény nem publikus
2023-12-01 07:21   Napló: Baltazar
2023-12-01 05:59   Napló: Baltazar
2023-11-30 22:58   Napló: A fény nem publikus
2023-11-30 22:40   Napló: A fény nem publikus