Végh Tamás : Apa

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2835 szerző 38306 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Kiss-Teleki Rita: neked akartam írni
Csurgay Kristóf: Haiku
Kosztolányi Mária: széljegyzet a várpalotai katonai gyakorlótér eseménynaplójába
Vezsenyi Ildikó: Ez nem vicc
Konta Ildikó: a kicsi kert
Csapó Angéla: T. Cs. egy versére
Bara Anna: marasztaló - 2
Valyon László: Őszi szonáta
V. Szabó Mátyás: EGY MAGYAR REKVIEM (ELŐHANG) (2022)
Albert Zsolt: Csak a reggel van
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 3 órája
Karaffa Gyula 3 órája
Szőke Imre Mátyás 8 órája
Kiss-Teleki Rita 8 órája
Csurgay Kristóf 11 órája
Pálóczi Antal 16 órája
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
Farkas György 3 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Emilia Al-saig 4 napja
Vezsenyi Ildikó 4 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Varga Árpád 4 napja
Albert Zsolt 4 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Szilágyi Erzsébet 6 napja
Tóth János Janus 7 napja
Bara Anna 7 napja
Bátai Tibor 9 napja
Gyurcsi - Zalán György 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 5 órája
Hordalék 7 órája
Bátai Tibor 11 órája
Hetedíziglen 15 órája
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
PIMP 2 napja
Sáfély 2 napja
Minimal Planet 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
Zúzmara 4 napja
A vádlottak padján 4 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 5 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
nélküled 7 napja
Bak Rita naplója 8 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Apa



I.

Tegnap velünk volt még.
Mindegyikünkkel
külön fogott kezet.
Sóhajtva szólt, keveset.

Ma már csak a csend tapintható:
Reszkető hiánya tökéletes.

II.

Ennyi, fiú. Továbbmegyünk.
Görbülő kövek morzsolódnak
lassan ujjaink között
csend-zajosan.

Eggyé válunk az idővel
csodát hazudva magunknak
e korszerű döbbenetben.
Továbbmegyünk.

III.

Volt idő, hosszú, szeretetlen.
Akkor csak jelen voltunk
szótlanul egymás mellett.

Hamar elragyogott
az a néhány  
kegyelmi pillanat,
amikor feltételek,  
kényszerek nélkül
elfogadtuk egymást.

Magam vagyok most.
Szeretném, ha megáldanál.

IV.

Sikoltó visszadöbbenés,
hallgatag emlékezet:
Szerettél s nem feleltem.
Hiába szólnék. Távolodsz már.




Hiába látlak álmomban,
ahogyan a kivágott fa
törzsére dőlsz.
Öleled, hoznád be
az udvarra, a házba,
de nem bírod egyedül,
alig kapsz levegőt,
csak intesz nekem
türelmetlenül.
S én rohanok feléd:
Ismét itt vagy velünk!

V.

A hely, ahol dolgoztál, éltél,
persze megváltozott.
Ám mi mostanában azt is
fejlődésnek látjuk,
ha múltunk eltűnik nyomtalanul...

VI.

Csendes a temető.
Sírodnál mécsesünk
egyenes lánggal ég.
Istenem!
Miért nem segít
az emlékezés?!
Hova távolodsz, Apa?!

Súgd fülembe
utolsó tanácsod,
amit én, a makacs,
örök gyerek
végre megfogadnék.

Ma már tudom: ha némán is,
ha viszonzatlanul is,
ha fájdalmasan is,
de szerettél,
szerettél mérhetetlenül!

Tudtad előre:
Gyászában az ész
soha nem jut tovább  
közhelyeknél,
fekete-fehér-szürke
márvány sírköveknél.
Csak áll ostobán,
ha a szív-emlékezet
harangja utolsót kondul.

Míg élek,
szívem, agyam
emlékezik Rád.
Én nem feledek.









VII.

Azt mondtad mindig:
”Számíthatsz rá,
sarkadban jár folyton,
munkamániás.
Acél fénye villan
jéghideg éjszakán,
sohasem törik el
a kaszanyél.
Ne érjen váratlanul,
ha megtalál.
Készülj erre, míg élsz!”




VIII.

Elnézek a város felett,
elnézek a falu felett.
Morcos, sötét szelek hajtják
a decemberi égen
a tébolyult fellegeket.

Karácsony angyala
oson mellékutakon.
Egyedül jár,
csikorgó lépte visszhangzik
a hómarta domboldalon.
Társául szegődtem,
s most arra ballagunk,
ahol még nincsenek nyomok.

Fel, fel meredek utakon!
Régi templom árnya
a lámpafényben.
Előttünk keresztek,
mögöttünk az éj,
alattunk a házak.
Sírodon a csonka mécses
még mindig
egyenes lánggal ég.
Hova távolodsz, Apa?!

Karácsony angyala
eddig hallgatott.
Ám ebben a percben
gyermekkezét
vállamra téve így szólt:
„Veled marad mosolya,
életedben emléke rezdül,
de most el kell engedned Őt,
különben elsodor a fájdalom.”

Elnézek az utak felett,
hazaindulok.
Ma már senkivel
sem találkozom.

2000.január







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Börzsönyi Helikon, 2008.08.hó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-03-30 21:42   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2023-03-30 20:20   Napló: Baltazar
2023-03-30 17:50   Napló: Hordalék
2023-03-30 17:29   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre Mátyás
2023-03-30 17:26   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2023-03-30 15:28   Napló: Baltazar
2023-03-30 14:17       ÚJ bírálandokk-VERS: Szőke Imre Mátyás valami történt
2023-03-30 14:12   új fórumbejegyzés: Csurgay Kristóf
2023-03-30 14:09   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2023-03-30 13:47   Napló: Bátai Tibor