Ebben a dimenzióban

Eleinte még eljátszotta, nem is figyel. Odakaptad a tekinteted, ő elkapta.
Aztán már leplezetlenül bámult, még tisztes távolságból, de kitartóan.
Egy nap észrevetted, egyre szűkülő körökben járkál körülötted.
Forogtál, hogy lásd hol van és beleszédültél az örvénybe.
Egyre közelebb, tekintete rezzenéstelen, hipnotizáló.
Már karnyújtásnyira volt, szaglászott, vicsorgott.
Aztán odaugrott és kiharapott egy darabot.
Pihent, te pedig sebeidet gyógyítottad.
Addig is nézett és tudtad, jönni fog.
Egyre többször, és éhesebben.
Sebeid nem tudtak behegedni.
Szinte csak csont voltál.
De abba is belerágott.
Szerveidbe lefetyelt.
És végig nézett.
Ugyanúgy.
Az idő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.