Elõször a csontok

Először a csontok, minden fényképen
a csontok tűnnek fel először –
jobban kiállnak, talán, hogy hazataláljanak
a madarak, vagy, hogy amikor a követ
elhajítja, a könyéknél megálljunk gondolkozni.

Ahogy a váll körül megfeszülnek az izmok,
látható lesz a lajstrom: hány pofon állt már itt meg.
Az arc és az alkar szinte egyforma, kemény, sima.
A kő nem oda ér, ahova szánta, hallgatás lesz
a víz fölött, a madarak átrepülnek a déli partra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.