Hajnali találkozás

A szerelvény rándulására ébredek,
Koszos ablakon túl rég elfújt
Mozdonyfüst kavarog előttem
Lassan felfelé araszoló Nap lapos sugarai
Karcolják a mocskos ablaküveget

Lassítunk a jelző előtt, s a poros úton
Megpillantom a szekeret,
Bakján bóbiskoló nagyapámmal, a
Derékaljban tejeskannákkal, s napi elemózsiával
Szemhéja mögött mozgalmas életének képeivel:
Bökönyi gazda, ki követelően nyújtja kezét,
Féktelen tivornya cimboráival a Szokolban,
Csemete-kertből érkező fáradt gyermekei,
Asszonyának szomorúan szemrehányó tekintete

Szeretnék lekiáltani a nyakas parasztnak:

"Nézz rám! Életem életedből hajtott ki, felelős vagy értem, s én érted!"

Közönyös tekintettel néz át rajtam, integetek, de nem vesz észre
A jelző zöldre vált, vonatom meg-megrándulva elindul

"Hé, öreg! Életed értelme én vagyok!"

Az ablakon kihajolva még látom:
Kezére szemtelenkedett legyet hesseget






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.