Alma
Alma idő. Szakítasz belőle vala-
mennyit, de nem is annyira a mennyiség itt
a fontos s nem is az alma, az semmi és
idővel mind a szemétbe hullik. Nem
a földre. Álmodod, hogy alszol mindössze,
s csakis addig állsz hadilábon a földdel,
amíg szádat is végleg be nem tömték
vele. De nem maradsz úgy sem. Az éjjel
még arra riadsz, hogy belekönyököltél
a lány szemébe, nyújtóznod kellett vala-
hogyan és álmodban függőben maradt a tested.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Forrás, 2000/2
