Ébredés

Egymásba olvadt álom és valóság.
Furfangos csel csak a puszta élet.
S magam vagyok , egyedül oly távol.
Ártatlan képeken rezdül a lélek.

Eszményi bájtól lucskosak a falak.
Szerelem ittas kőkemény valóság.
Pusztító érzelmek koldulják létünket.
Jussuk mi fájdalom , s emberi kéj.

S lám alkotás vágya , mint önmaga képe.
Tükörre tapasztott önző test jelképe.
Sorstalan álom gyermekded alakján.
Bűntelen lelkének mélyére hág.

Hát nézd mivé lett a lét.
Rothadó vágyaink bűzében szenved.
S ajkának emléke csókjaink álma.
jutalmunk szenvedély , s gyilkos szép múlása.

Mit sem ér az ember , mit sem ér az élet.
Szerelem , elhagyott , kiszáradt erek.
Kihűlt testek , kiégett szerelmek.
S áldozattá vált kesernyés érzelmek.

Fájdalom festette eszményi képek.
Hasztalan játszi fény , szűkülő fellegek.
Kontrasztos arcokat teremt az éj.
S csillog még fénye , olybá tűnt régen.

Csak tartani karjaim erőtlen téged.
S zuhanunk sötétlő halandó létbe.
Egymással szemben haldokló bájjal.
S hála és szeretet , mely körülveszi lényed.

Elhagyni szerelmet , s elhagyni téged.
Kínzó tett hangja szakít most át.
S kitépve szívem hallatja hangját.
Mit üvölt a valóság vérfarkas népe.
Elmállott szerelemek megsárgult képe.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.