Kórtárs
Jelentől ázott nappalok.
Napjaink lapjain angyalok.
Nincsenek már.
Ellepte vérünk exponált sár.
Kifordult testünkből az élet.
Üres tobozként csüngünk az ágakon.
S kitárt szívünkből ömlik a lélek.
Esőben szomjazzuk záporcsepp ízét.
Törött elmék szétázott hada.
Papírra vetett rákoskép sejtek.
Elfajzott közösség üdve hát rajtunk.
S feledve lobbant könnycseppet ejtek.
Eltorzult világ bűzében fetrengsz.
Hát tekints át idegen partokra el.
Múlt képét latrina falára fesd.
S nevedet aljára kaparjad fel.
De szállhat még hófehér rabmadár égen.
Élhet még láncoktól edződött Lennon.
S ha forgatjuk időnek kerekét még.
Édenbe festhetjük lelkünket bajlón.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
