Álmodozók

Álmodjunk egy gyönyörű képet.
Mely végtermékként belénk léphet.
Egy képet, mely nem sötét holnap.
Arccal háttal álljunk a holdnak.

Álmodjunk egy gyönyörű dalt.
Mely dallamába gőgösen halt.
S dobhártyánkba kővel vésett.
Életünkből sokat késett.

Álmodozva lebeghetnénk.
S álmainkba temethetnénk.
Fájdalmaink emlékképét.
Eltakarva elménk népét.

Hisz kicsúszik a világ karmaink közül.
S merengve állunk majd holdfénynek zajában.
Összekúszva együtt zuhanva távol.
Ragadva mellénk mindent mi bátor.
Bárhol.

S már csak vágyaink élnek meg minket.
Testünkben elhal a lélek bolondos álma.
Játszik arctalan hangokra várva.
Szíveket tárva anyjára mászik , s súgja:
Árva lélek lett nesztelen bája.

Hát álmodjunk egy másfajta jelent.
Mely számunkra is megnyugvást jelent.
Hol álmaink testet öltöt múzsa léte.
Szenvedélyünk festi fel az égre.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.