XXI.

Juszt is marad is , ostoba lét.
De fénysugár pengeti dalait még.
S tanait hallgatni angyali kép.
Sajnálat mámora lehet csak épp.

Különös táncot lejt az éj.
Bíborban feszengve pislog a kéj.
Hallgatag , maradi , ősi szél pártol.
Jelentől émelygő párom most bárhol.

Szenvedő oroszlán vagy ott a prérin.
Meddig tart hát e különös álom?
Hagyjad csak vándor pamlagon heverni.
Mit számít jelened? Halkan kattan a zár.

S szólt az eszme.
Haragját tekerte el innen messze.
S szólt ismét az eszme.
Állj meg egy percre , de teste foszlott göngyöleg.

Csend hevert a pamlagon.
Elhalt az eszme , kihűlt az álom.
Merre ember? nem találom.
Béke hát , s nirvánát hangzott a lélek.
"Tudom nagyot kell robbannom.
Hörögte a rakéta , s kifújt"...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.