tegnap este
értelme volt mindennek.
a hidegnek,
az asztalon hagyott teádnak,
még a gyűrött papírrepülőnek is
ami lábad előtt landolt
mikor kiléptél az utcára.
ma reggel viszont nem hiszem,
hogy még egyszer megbocsátható
az az ártatlannak látszó naivság,
ami mögé elrejtőzöl, ha épp
nincs kedved hozzám.
