Kommersz
Talán ahogy zakóm ráncait simította
a kordbársony feketét
hajtókáján dohányszemcsékkel
zsebében rúzsfolttal
talán ahogy sosem tudom
megfejteni mosolyát
mert újra csak újra
továbbmosolyogja a történetet
talán ahogy a nevemet lenyúlta
a nehéz örökségemet
talán ahogy a nadrágomba kéredzkedett
épphogy 19 évesen
talán ahogy színes szalvétákra
szeretlekeket ír
még 11 év után is
talán ahogy Dorothyt játssza kérve
hogy én meg a kis Totót
talán ahogy engem akar
most és kicsiben is
tavasszal nyáron
ősszel és még a tél beállta előtt
s jó sokára
talán elhalkulnak
egyszer a versek is
és nem lesz szükség
többé semmilyen
suta szavakra
és nem kérdezzük meg
többé a 180-at
mennyi az idő
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
