Gyengülõ fény


csavarog a lelkem
magamba neveltelek
sárgává őszülő
lombhajam
vonzza a tél

szám kiszáradt
szótlan
(falevél)
csóktalan
szeretsz-e
(jön a tél)
ölelsz-e még

petyhüdt mellem
löttyedt hasam
mint istennőt
kívánsz-e még

ráncos arcom
foltjain a mosolyt
látod-e még

számból kifordul az étel
hányok
letörlöd-e még
gondolataim
mint skizofréné
megértesz-e még
képtelenség
még

még
élni
akarok
öledbe
bújni
pillanatokra
elborulni
hogy a kéj érzetét vigyem oda az ismeretlenbe át
ha megtör a halál

(fehér hóban
vörös szívem
ősztakaró
lélekvándor)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.