Rongyosra gondoltam magamnak
a világot. Guberált vásznamat
sötétkékre festettem -
álmatlan-mozdulatlanja
az enyémnek. Aztán gondoltam Egyet.
Téged. A világnak kabátba, zsebbe
doboz cigarettát gyufával, és
hogy mi majd közhelyeken
szeretünk. Mert lehet. Ha engem
nem is, Te pedig nem minősítesz,
akkor Minket. Egy/más ölében.
