Akadozva
félhangokra térdepelt le elém
a dadogva ismétlődő szó
a mindig nagy szükség
ami ért
amiért is való
amitől lesz még
lehet jó
az egész
akarok bármit is
hasán csúszik az éj
előtted nem áll meg semmi sem
az utak szűntelen kanyarognak
s velük én, mert azt hiszem,
hogy az enyém
hogy ez az egész
ér valamit
miért van az
hogy nem vagy itt
és én ott sem vagyok
ahol lehetnék
ahogyan visszanéz
a ködben
a sután botladozó alak
kezében
találom
magam
miért hallgatok
ha ez az enyém
ez a doboznyi feketeség
díszkorom
fényén
folt
de
akkoris
az enyém
a tiéd
az enyém a tiéd
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
