Tóth Imre : Személyes év


 
2842 szerző 39253 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Borbély Tamás
  Ki tudja hányszor
Új maradandokkok

Szőke Imre: Achilles orr
Ötvös Németh Edit: egyszer csak hideg lett
Szőke Imre: Viszketés
Bátai Tibor: csukott szemmel
Szakállas Zsolt: PÜSPÖKFALAT
Köves István: GATTAMELATA NYERGEL, ELKÖSZÖN
Pálóczi Antal: ADY PARAFRÁZIS
Horváth Tivadar: Skizofrénia
Tímea Lantos: Majdnem mögöttem/javított/
Köves István: CEAUSESCUT LEGALÁBB LELŐTTÉK
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 5 órája
Duma György 5 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Blanka Eszter 10 órája
Gyurcsi - Zalán György 10 órája
Tímea Lantos 13 órája
Szőke Imre 16 órája
Bara Anna 1 napja
Horváth Tivadar 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Pataki Lili 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tamási József 4 napja
Pálóczi Antal 5 napja
Boris Anita 6 napja
Valyon László 6 napja
Szakállas Zsolt 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 5 órája
Bátai Tibor 5 órája
az utolsó alma 5 órája
Minimal Planet 7 órája
különc 11 órája
Janus naplója 16 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 22 órája
Készül az album 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Bara 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
útinapló 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
négysorosok 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tóth Imre
Személyes év





Üresség van bennem, üresség vagyok. Én vagyok
az, aki közelít fentről a leszállópálya felé.
                                               Kényszerleszállás az anyagba.
                                               Amikor szorít a gyomorban valami, és a szív vadul
                                               zakatol. Börtönömre találok.
                                               Jobb volt nem lenni. Szabadságom oda van.

                                               Azt mondják, ez az átjáró. A kapu, egyik világból
                                               a másikba. Persze, lehet, hogy nem kellene átkelnem
                                               rajta. Fehér ruhában jövünk mindannyian, megőszült
                                               hajjal. Csoportokba rendeződünk, pedig nem tudunk
                                               róla. Hogy ki, kivel van, ki kinek barátja.
                                               Van, hogy soha nem derül ki. Pedig néha elég egy óvatlanul
                                               kimondott név, egy pillantás egymásra.
                                               „Igen, ő is velünk van.”

                                               Senki nem tudja, hogy mi van. Valaki áll a sarkon, és
                                               hirtelen beléd karol. Talán még cigarettát sem kér.
                                               Így vagyunk mindennel.
                                               Azt hisszük, van valami, pedig ez még nem az. Nem valami.
                                               Csak egyik állapotból a másikba.
                                                
                                               A kert, ahonnan jövök, sohasem létezett.
                                               Madarak ültek a fákon, a füveken bogarak.
                                               Esett az eső, vagy nem esett.
                                               „Kedves Valaki” címzéssel levelet kaptam, pedig én
                                               nem vagyok valaki. És nem is senki.
                                               A nedves kapualjban koldus kuporog.
                                               Kalapjában gyűrött bankjegyek. Az én kezemben
                                               mit találnak majd, ha kiásnak a hamuréteg alól?
                                              
                                               Halottak fölött járok, de az élők sem különbek.
                                               Mindenki a saját üzletét hajtja. Pedig lesznek idők,
                                               amikor jobb lenne nem élni. És örül majd, aki
                                               nem született.
                        
                                               Ismeretlen hatalmak akartak boldoggá tenni. De akarata
                                               ellenére senkit nem lehet boldogítani. Ami történt, már
                                               majdnem érdekes volt. De a legjobb, ami egyáltalán nem
                                               történt meg soha.
                                              
                                               Ne bánd, amit nem tettél, mert utána kutyául érezted
                                               volna magad. És azt se, amit megtettél, mert hiszen tudod,
                                               hogy nem te cselekszel.

                                            
                                               Nagyapám fekszik az ágyon. Gyere ide, kisfiam - mondja.
                                               Nem tudom, hogy akkor látom utoljára.
                                               Apám is bejön, kezében cigaretta.
                                               Most csak mi vagyunk itt, férfiak.
                                               Az asszonyok a konyhában vannak.
                                              
                                               Később, a srácokkal, egyforma ruhában.
                                               Ide nem jöhet nő, csak álom formájában.
                                               A ruha zöld, és a kilátás a dombokra,
                                               A nyugati ablakon át.



           Közelít a leszállópálya. Darabokra hullott lélekkel
                                               ülünk, de a biztonsági öv lefog. Rég eltávozott rokonok
                                               néznek be az ablakon. Mosolyogva integetnek.
                                               Kávéval és szendviccsel várnak, tudom. Talán egy  kis
                                               borral is kínálnak.
                                            

                                               Minden összetört, ami nem, az is darabokban.
                                               Lesz majd, mikor minden összenő. Újjáépülnek
                                               a házak G. városában. És hajunk helyett majd
                                               a fű is kinő.

                                               És megint lesz egy átjáró, egy nem is várt,
                                               ami visszavisz oda, ahonnan jövünk.
                                               Ha kérdezik, hol jártunk, csak annyit tudunk:
                                               „Rossz álmom volt, az, hogy egyszer éltem.”
                                        
                                              
                                               Fényes ez az egyes leszállópálya. Kudarcot lehet,
                                               dicsőségre cserélek. Hogy kit szerettem, felejtsem
el, amíg élek.
                                               Úgy szólíthattok, ahogy akartok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2008/8


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-08-17 22:37   Napló: Bátai Tibor
2025-08-17 22:36   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 22:33   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-08-17 22:32   Napló: az utolsó alma
2025-08-17 22:14   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-08-17 22:00   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 21:18   Napló: Minimal Planet
2025-08-17 20:10   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-08-17 20:04   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-08-17 20:03   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit