Olyan kócos hajú lánnyal
utaztam tegnap, mint amilyen
te voltál, kilencvenhatban.
Vézna, kiskezű, kopott cipőben.
Azt mondta Párizsba megy,
megváltani magát és üzenetet
hagyni a Gare du Nord falán és
még a város folyton változó vonalait is
pont olyannak képzelte, mint te,
mikor kiléptél a Rue Brunel 26-ból,
abba az esőszagú szeptemberbe.
