Ami maradt


(A.M.-nek és A.-nak hálával és tisztelettel)


megfogadtam amit A. tanácsolt.
Párizs vonatsínek karjain
ölelt magához

egy kapualjban várt rám Dedo
kissé tétova
kinyitható szárnyaival a bejárat
mint egy oltárkép, pont olyan

felette egy kerek ablakba
glóriát lyukasztott a szél
Párizsban éjszaka az összes házat
levetkőzi magáról a fény

és elvegyülhettünk volna
egymásban, mint a gyöngyök
helyette táncmozdulatokra
fűztük fel a testünk

közben elpanaszoltam neki,
hogy ő volt az egyetlen, aki megértette
hogy hiába sírok azért akinek
vízhatlan a lelke

valamivel később aztán végre
A. is megérkezett

ő tudja, hogy csak az ismerheti,
mi a legszorosabb emberi kapcsolat
akinek gyereke
vagy akinek bűne van

ő megérti, hogy
én gyerek lennék,
s a szülők a szerelmeim,
mert ő tudja, hogy a világon a
legnagyobb hatalom melyik

hogy mint a kisgyerek aki játék közben
király akar lenni vagy hős lovag
úgy henceg még az Isten is azzal, hogy ő apa

akik nem szerették, azok szerint A . volt a
porba írt szövegnyi hiány

persze valójában
a porba írt szövegnyi tisztaság

de láthatjuk mit okoz
hogy a mondat végi pont hiába jel
sokszor még így sem szoroz
A. nem akart kivonásjelként dőlni el
és arra emlékezve hogy volt ő már a
helyes megoldás is több helyütt
végül a vonatsínek
egyenlőségjelére feküdt-

aztán ittunk.
Dedo később festegetett.
a fényben szélfútta hajunk mint valami ecset
szénfekete árnyékot kevert

közben láttuk, a buszon A. van egy gyereknél
mélyen megértinti ha olvassa
folyton sír annyira meghatódik
és azért hordozza mindig magánál,
mert beteg a szeme
és nincsen pénze még műkönnyre se

- A., gondoltad volna, hogy lesz olyan idő
amikor nem várhatjuk, hogy valaki eltemessen,
és meghalni sem lesz miért
amikor az ember már öngyilkosságot is
végképp csak másoknak remél?

- persze, mert te gyáva vagy.
- az más kérdés, de így igaz.

ekkor még annyit kérdeztem tőlük,
hogy mégis mit tehetnék ezután.
de ők azóta sem válaszolnak,
éppen mintha tudnám

*

- hogy bárhova is igyekszem,
csak a reménnyel
vigyázzak-

itt mellényen a díszzseb
már minden bejárat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.