tudod, én abból élek, mit mások levetnek
nekem minden emlék benne van minden napban
de nyerek-e értelmet valahogy tebenned
vagy csak naponta elbukó ember-magamban
hogy így legyek magamat vény nélkül megváltó
mert e bűvös körben nincs már szükségem társra
vidéki, gazos, összefirkált buszmegálló
céltalan, magányos, mint Isten pillantása
