Ki

újabban lehajtod a vécé fedelét.
a cuccod a szennyes mellé sem dobod
és elhiszed hogy ezeket nem csak másképp teszed
hanem hogy tényleg változol

ezt így most csak én kezdhetem
de ha mást mondok, átírok minden ragot
mondjuk hogy nem bízom magamban, nincs rá okom
én csak egy hajszálon függő láng vagyok

és ha te velem lennél, születnének gyermekeink
vennénk nekik babaházat, barbie-t, mattelt
és nekem sem kéne rajongótömeg
elég lenne a kettőnkből készült makett

de ha mosolyod az arcodra fagy, nincs kiút
és nem is kell folytatás
a párnát az arcomra készítem, hogy jól aludj
mert ezen a jégen lék a fulladás

(és most elkezdhetjük-e befejezni még-
mert az egészséges szerelemhez pont elég
de ha meggondolnánk magunkat,
létszámunk egy járványhoz már túl kevés

és már nem tudom, mi marad akkorra, ha meghalok
mert mintha már nem is lennék, úgy szeretsz
így nem tudom ki lesz, aki ha valamit ígér
tényleg hazudik, és nem csak felejt

végül ki lesz az akinek hinni lehet
és ki lesz aki a halálból csak megölni ment
és ki az aki kitartóan menteget
ki lesz aki bevallja dühével bűnömet)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.