Úton


itt már nincs helye a fellebbezésnek.
a büntetés kiszabott
belőled.

mert elindultam.
hogy kerekeimre tekerjem,
és hazavigyem neked az összes
utat-

te mégis azt mondtad,
elhagytalak

és először azt hittem, szabad lettem,
pedig csak elvetélt a börtön.

nekem már nincs többé kit legyőznöm

mert az emberek nem járnak veszélyes utakon
az ereikben alig van forgalom

és nem tudják, hogy mit jelent
a hullazsákot a fejek felett
egy hajtűkanyarral varrni meg

ez az ítélet:

végre-
hajtani

de egy szakadt stoppos az utamba áll
pedig azt gondoltam már mindenen túl vagyok

de ahogy ott áll, feltartott ujjal, mint egy császár,

azt hiszem,
kegyelmet
kapok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.